Híreink
Miért a waldorf?
Iskolaváltás
Háromgyermekes anyuka vagyok. Két nagyobb gyermekem már gimnazista, rajtuk keresztül eléggé rálátok már az közoktatás általános fonákságaira. Mégis, a zene miatt, mert az sok mindent kompenzál és harmonizál, a legkisebbel ismét a Bartók Iskolát választottuk. A felszínen nem is volt különösebb baj, az első félévet a legjobb értékeléssel és sikerekkel zártuk, annak ellenére, hogy a gyerekeknek 3 hónap alatt kellett elsajátítani a betűket. És tudom, ez nem egyedi, nem a tanító néni hibája. Ez a tanterv – ezt várják el. De sajnos, ez a tempó nem elmélyített tudást és a tanulás-szeretetét adja – ezt már a nagyobb gyermekeimnél is látom, túlélésre játszanak, már most. Milyen szakemberek lesznek, hol fogják megtalálni a munka örömét? Az óvodából kijövet alig várta, hogy kezdődjön az iskola. Nem telt el két hónap, és teljes volt a csalódás: nehezére esett teljesíteni a napi elvárást, nem is beszélve a hiányzás utáni pótlásról. Sötéten látta maga előtt a tanulás hosszú éveit: pedig ezt nevezzük mi felnőttek felhőtlen gyermekkornak.
Már az év elején felfedezhető volt egy belső ellenállás, először csak heves hisztikben nyilvánult meg. Aztán jött a hasfájás. Heteken keresztül. És a Sors szembe hozta a Waldorf Iskola pedagógiáját, hozzáállását, amit már a nyolcvanas évek óta ismerek, többször meg is környékeztem, de nem ítéltem megnyugtatónak korábban az iskolai körülményeket. Most azonban azt éreztem, mért nem jutott ez hamarabb az eszembe? Valószínűleg, meg kellett tapasztalnunk a másik oldalt is.
Csak pár hete. hogy ide járunk, mégis nagyon érzékelhető a változás: gyermekem sokkal felszabadultabb, pillanatok alatt elfogadta új tanítóját és a közösséget, lassacskán múlik a hasfájás, és az itthoni légkör is változóban, annak ellenére, hogy a nagycsaládon belül komoly feszültségeket okozott a döntésem. És ez csak a folyamat eleje. Réka nagyon szeret rajzolni, ahogy a nagyobbaknak is jó érzéke van hozzá, bennük azonban idővel eltemetődött ez a képesség. Kézügyessége most nap, mint nap kibontakozhat, alig tudom a délutáni foglalkozásokról elhozni.
Néha felmerül még bennem a kérdés: kielégíti-e a gyermek tudásvágyát ez a sokkal lassabb tempó, hisz ő már ír-olvas. Aztán érzem, a betűkön kívül rengeteg egyéb más tanulnivalója van egy ilyen korú gyermeknek: beilleszkedés egy új közösségbe, megérezni, megérteni az idő múlását, minőségét, megtanulni az évszakok, ünnepek, hétköznapok rituáléját, megtalálni a helyét a nagy egészben – minden vonatkozásban. Nem is beszélve a mozgásigény kielégítéséről: sokat vannak szabadban, pedig az idő még nem kedvez a szabadtéri óráknak. Játszva tanulnak, megőrizve és nem túllépve a gyermeki mivoltukat.
Ebben az iskolában teljesen másként figyelnek a gyermekekre: egyénileg követik mindenki fejlődését, van idő személyes beszélgetésekre, élménybeszámolókra. Itt fontos a gyermek világa, mi történik belül. Mindezt a tanárok egymás közt is, a szülőkkel is megbeszélik. Különösen megfogott az az összetartozás, mely az első pillanattól kezdve érezhető volt. Köszönhető ez a családias légkörnek és annak, hogy minden szülőnek fontos, mi történik a közösséggel és a környezetével.
Jó érzés ide tartoznunk, szívesen teszem hozzá ehhez a közösséghez én is a magam részét a változás örökös hullámzásában.
Südi Enikő
www.holisztikus-epiteszet.hu
2010-03-03
***
Iskolaváltás szülői szemmel- avagy visszatérés a „Paradicsomba”
2009. januárjában nagy dilemma előtt álltunk: el kellett döntenünk, hogy kislányunk, Melissza hol kezdje meg tanulmányait.
Tudtuk, hogy sorsdöntő évek következnek számára, hogy döntésünk befolyásolni fogja további életét, a tudásvágyhoz fűződő viszonyát. Óriási felelősség…
Mivel bizonytalanok voltunk -annak ellenére- , hogy fiunk épp az előző tanévben végezte el az egyik jó hírnek örvendő győri általános iskola nyolcadik osztályát –és felvételt nyert egy szintén „felkapott” gimnázium 9. évfolyamára- mégis volt bennünk némi nyugtalanság Melissza sorsát illetően.
Kislányunk nagyon érzékeny, élénk, érdeklődő, a világra nyitott kisgyerek, aki –mint bárki más- imád játszani. Milyen iskola lenne a Neki való?
Kérdésünkre a választ Vekerdy Tamás könyveiben kerestük, és hamarosan meg is találtuk:
A Waldorf iskolát épp Neki találták ki…
Mivel eddig ilyen iskolát nem láttunk közelről, ellátogattunk a Madách utcába, a Forrás Waldorf Iskolába, és nagyon tetszett, amit ott láttunk…annyira, hogy el sem hittük, hogy ilyen létezik Magyarországon.
Megnéztünk egy bemutató főoktatást a második osztályban, és rendszeresen részt vettünk a LEO- programokon.
Lenyűgözött bennünket a waldorf pedagógusok lelkes odaadása, hivatástudata, elkötelezettsége az általuk választott pedagógiai módszer iránt.
Melisszának is nagyon tetszett az iskola, leendő osztálytársai közül néhánnyal barátságot alakított ki már a közös programok alkalmával.
Boldog volt, mikor megtudta, hogy eldőlt, ki lesz a leendő osztálytanító: épp Mónika néni, akit mindannyian nagyon megszerettek…
Tehát minden a lehető legjobban alakult…mi mégis másképp döntöttünk…sajnos.
Különböző koholt „észérvek” alapján végül Melissza a helyi általános iskolában kezdte meg a 2009/2010-es tanévet…
Miért? Közrejátszottak kényelmi okok: hogyan tudjuk hozni-vinni a nagylányt a másfél éves kislány napirendjét nem sértve, ha férjem –akit heti több alkalommal vidékre szólít a munkája- nem tudja vállalni a feladatot, más családtagra pedig nem számíthatunk ezügyben…
Szerepet játszottak a különböző „szirénhangok” a helyi iskola nagyszerűségét, családias jellegét illetően – és persze mindig akad segítőkész szomszéd, aki elviszi (vagy hazahozza) a mi gyermekünket is, kis létszám stb.
Végül , -bevallom- felmerült bennünk az aggodalom, hogy mi lesz, ha megszűnik menet közben a Forrás Waldorf Iskola, amely abban az időben komoly anyagi gondokkal küzdött?…
Melissza tehát iskolás lett…bekerült az állami iskolarendszer nem éppen gyerekbarát darálójába, egy olyan iskolában, amelynek még jobban kell bizonyítania, hogy tud Ő is olyan kiváló eredményeket felmutatni, mint a nagyok…
Küzdenek is derekasan a pedagógusok, tömik a buksikba az anyagot rohamtempóban, mert mi lesz, ha?...
Nem bántom őket, teszik a dolgukat rendesen, ahogy kell, ahogy elvárják Tőlük.
Kislányunk próbált lépést tartani, hol egy vers, hol egy olvasmány, hol matek házifeladat, teljes oldalon...mindez ELSŐ osztályban.
A fordulópont egy februári délutánon érkezett el, amikor a napköziben nem sikerült az aktuális másolási feladatot teljesíteni, ezért azt az aznapi judo edzést követően kellett (volna) megírni –azért csak volna, mert a gyerek erre már képtelen volt a fáradtságtól- és sírásban tört ki.
Egyébként figyelmeztettek már bennünket iskolai részről kedvesen, hogy a sportot (judo, tánc, amiket imád) úgyis abba kell majd hagynia, mert másodikban már úgysem fogja bírni (?!) a sok lecke miatt…
Melissza ezen a hétvégén beteg lett (talán nem véletlenül) mi mi pedig újra elgondolkodtunk azon (nem először) , hogy talán rosszul döntöttünk iskolaügyben…
Hétfőn végül felhívtam telefonon Ferenczy Júliát, hogy lenne-e számunkra visszaút a Forrás Waldorf-ba…
Júlia örömmel fogadott bennünket, Hermann Mónika osztálytanító nemkülönben- így Melissza a következő héten már a Waldorfban folytatta tanulmányait, és úgy érzi, mintha Csodaországba csöppent volna.
Boldog, nyugodt, és a kis arca kisimult, látni, hogy hatalmas változáson ment keresztül.
Még hétvégén is menne iskolába, ha tehetné…
Közben kiderült, hogy az iskola nagyon ügyesen kezelte a válsághelyzetét, minimálisra csökkent az adóssága, és a tanév folyamán több új diák érkezett-és érkezik- folyamatosan.
Többek között a mi tizenhét éves fiunk is –aki látván, hogy kishúga milyen pozitív változáson ment keresztül- úgy döntött, hogy Ő is waldorfos diák lesz a hátralévő három és fél évben.
Mostantól a Waldorf Gimnázium 10. osztályába jár, és rajta is észrevehető a változás.
Most, hogy nincs rajta a teljesítménykényszer, örömmel tanul, saját szavaival élve: életében először végre szeret iskolába járni. Új tanárait kedveli, az órák színesek , érdekesek.
Azt mondja, érzi, hogy itt VALÓBAN törődnek velük a pedagógusok, nem csak leadják az anyagot…
Számunkra pedig megnyugvás, hogy a most két éves pici lányunk számára is eldőlt már az iskolaválasztás, nem kell aggódnunk azon, hogy jól döntünk-e majd, ha eljön az idő.
Müller Mónika
***
Waldorfosok lettünk...
Andorka Mihályné
Kapcsolódó téma:
Diákjaink véleménye...