Híreink

Miért a waldorf?

....az elmúlt időszakban több mint 50 tanuló jelentkezett át általános iskolánkba és gimnáziumunkba az egyesület és tanári kar által meghirdetett akció keretében, ami továbbra is tart....
 
Miért? A szülők válaszolnak:

Iskolaváltás

Háromgyermekes anyuka vagyok. Két nagyobb gyermekem már gimnazista, rajtuk keresztül eléggé rálátok már az közoktatás általános fonákságaira. Mégis, a zene miatt, mert az sok mindent kompenzál és harmonizál, a legkisebbel ismét a Bartók Iskolát választottuk. A felszínen nem is volt különösebb baj, az első félévet a legjobb értékeléssel és sikerekkel zártuk, annak ellenére, hogy a gyerekeknek 3 hónap alatt kellett elsajátítani a betűket. És tudom, ez nem egyedi, nem a tanító néni hibája. Ez a tanterv – ezt várják el. De sajnos, ez a tempó nem elmélyített tudást és a tanulás-szeretetét adja – ezt már a nagyobb gyermekeimnél is látom, túlélésre játszanak, már most. Milyen szakemberek lesznek, hol fogják megtalálni a munka örömét? Az óvodából kijövet alig várta, hogy kezdődjön az iskola. Nem telt el két hónap, és teljes volt a csalódás: nehezére esett teljesíteni a napi elvárást, nem is beszélve a hiányzás utáni pótlásról. Sötéten látta maga előtt a tanulás hosszú éveit: pedig ezt nevezzük mi felnőttek felhőtlen gyermekkornak.

Már az év elején felfedezhető volt egy belső ellenállás, először csak heves hisztikben nyilvánult meg. Aztán jött a hasfájás. Heteken keresztül. És a Sors szembe hozta a Waldorf Iskola pedagógiáját, hozzáállását, amit már a nyolcvanas évek óta ismerek, többször meg is környékeztem, de nem ítéltem megnyugtatónak korábban az iskolai körülményeket. Most azonban azt éreztem, mért nem jutott ez hamarabb az eszembe? Valószínűleg, meg kellett tapasztalnunk a másik oldalt is.

Csak pár hete. hogy ide járunk, mégis nagyon érzékelhető a változás: gyermekem sokkal felszabadultabb, pillanatok alatt elfogadta új tanítóját és a közösséget, lassacskán múlik a hasfájás, és az itthoni légkör is változóban, annak ellenére, hogy a nagycsaládon belül komoly feszültségeket okozott a döntésem. És ez csak a folyamat eleje. Réka nagyon szeret rajzolni, ahogy a nagyobbaknak is jó érzéke van hozzá, bennük azonban idővel eltemetődött ez a képesség. Kézügyessége most nap, mint nap kibontakozhat, alig tudom a délutáni foglalkozásokról elhozni.

Néha felmerül még bennem a kérdés: kielégíti-e a gyermek tudásvágyát ez a sokkal lassabb tempó, hisz ő már ír-olvas. Aztán érzem, a betűkön kívül rengeteg egyéb más tanulnivalója van egy ilyen korú gyermeknek: beilleszkedés egy új közösségbe, megérezni, megérteni az idő múlását, minőségét, megtanulni az évszakok, ünnepek, hétköznapok rituáléját, megtalálni a helyét a nagy egészben – minden vonatkozásban. Nem is beszélve a mozgásigény kielégítéséről: sokat vannak szabadban, pedig az idő még nem kedvez a szabadtéri óráknak. Játszva tanulnak, megőrizve és nem túllépve a gyermeki mivoltukat.

Ebben az iskolában teljesen másként figyelnek a gyermekekre: egyénileg követik mindenki fejlődését, van idő személyes beszélgetésekre, élménybeszámolókra. Itt fontos a gyermek világa, mi történik belül. Mindezt a tanárok egymás közt is, a szülőkkel is megbeszélik. Különösen megfogott az az összetartozás, mely az első pillanattól kezdve érezhető volt. Köszönhető ez a családias légkörnek és annak, hogy minden szülőnek fontos, mi történik a közösséggel és a környezetével.

Jó érzés ide tartoznunk, szívesen teszem hozzá ehhez a közösséghez én is a magam részét a változás örökös hullámzásában.

Südi Enikő
www.holisztikus-epiteszet.hu
 

2010-03-03
 

***
 

Iskolaváltás szülői szemmel- avagy visszatérés a „Paradicsomba”


2009. januárjában nagy dilemma előtt álltunk: el kellett döntenünk, hogy kislányunk, Melissza hol kezdje meg tanulmányait.
Tudtuk, hogy sorsdöntő évek következnek számára, hogy döntésünk befolyásolni fogja további életét, a tudásvágyhoz fűződő viszonyát. Óriási felelősség…
Mivel bizonytalanok voltunk -annak ellenére- , hogy fiunk épp az előző tanévben végezte el az egyik jó hírnek örvendő győri általános iskola nyolcadik osztályát –és felvételt nyert egy szintén „felkapott” gimnázium 9. évfolyamára- mégis volt bennünk némi nyugtalanság Melissza sorsát illetően.
Kislányunk nagyon érzékeny, élénk, érdeklődő, a világra nyitott kisgyerek, aki –mint bárki más- imád játszani. Milyen iskola lenne a Neki való?
Kérdésünkre a választ Vekerdy Tamás könyveiben kerestük, és hamarosan meg is találtuk:
A Waldorf iskolát épp Neki találták ki…
Mivel eddig ilyen iskolát nem láttunk közelről, ellátogattunk a Madách utcába, a Forrás Waldorf Iskolába, és nagyon tetszett, amit ott láttunk…annyira, hogy el sem hittük, hogy ilyen létezik Magyarországon.
Megnéztünk egy bemutató főoktatást a második osztályban, és rendszeresen részt vettünk a LEO- programokon.
Lenyűgözött bennünket a waldorf  pedagógusok  lelkes odaadása, hivatástudata, elkötelezettsége az általuk választott pedagógiai módszer iránt.
Melisszának is nagyon tetszett az iskola, leendő osztálytársai közül néhánnyal barátságot alakított ki már a közös programok alkalmával.
Boldog volt, mikor megtudta, hogy eldőlt, ki lesz a leendő osztálytanító: épp Mónika néni, akit mindannyian nagyon megszerettek…
Tehát minden a lehető legjobban alakult…mi mégis másképp döntöttünk…sajnos.
Különböző koholt „észérvek” alapján végül Melissza a helyi általános iskolában kezdte meg a 2009/2010-es tanévet…

Miért? Közrejátszottak kényelmi okok: hogyan tudjuk hozni-vinni a nagylányt a másfél éves kislány napirendjét nem sértve, ha férjem –akit heti több alkalommal vidékre szólít a munkája- nem tudja vállalni a feladatot, más családtagra pedig nem számíthatunk ezügyben…
Szerepet játszottak a különböző „szirénhangok” a helyi iskola nagyszerűségét, családias jellegét illetően – és persze mindig akad segítőkész szomszéd, aki elviszi (vagy hazahozza) a mi gyermekünket is, kis létszám stb.
Végül , -bevallom- felmerült bennünk az aggodalom, hogy mi lesz, ha megszűnik menet közben a Forrás Waldorf Iskola, amely abban az időben komoly anyagi gondokkal küzdött?…
Melissza tehát iskolás lett…bekerült az állami iskolarendszer nem éppen gyerekbarát darálójába, egy olyan iskolában, amelynek még jobban kell bizonyítania, hogy tud Ő is olyan kiváló eredményeket felmutatni, mint a nagyok…
Küzdenek is derekasan a pedagógusok, tömik a buksikba az anyagot rohamtempóban, mert mi lesz, ha?...
Nem bántom őket, teszik a dolgukat rendesen, ahogy kell, ahogy elvárják Tőlük.
Kislányunk próbált lépést tartani, hol egy vers, hol egy olvasmány, hol matek házifeladat, teljes oldalon...mindez ELSŐ osztályban.
A fordulópont egy februári délutánon érkezett el, amikor a napköziben nem sikerült az aktuális másolási feladatot teljesíteni, ezért azt az aznapi judo edzést követően kellett (volna) megírni –azért csak volna, mert a gyerek erre már képtelen volt a fáradtságtól- és sírásban tört ki.
Egyébként figyelmeztettek már bennünket iskolai részről kedvesen, hogy a sportot (judo, tánc, amiket imád) úgyis abba kell majd hagynia, mert másodikban már úgysem fogja bírni (?!) a sok lecke miatt…
Melissza ezen a hétvégén beteg lett (talán nem véletlenül) mi mi pedig újra elgondolkodtunk azon (nem először) , hogy talán rosszul döntöttünk iskolaügyben…
Hétfőn végül felhívtam telefonon Ferenczy Júliát, hogy lenne-e számunkra visszaút a Forrás Waldorf-ba…
Júlia örömmel fogadott bennünket, Hermann Mónika osztálytanító nemkülönben- így Melissza a következő héten már a Waldorfban folytatta tanulmányait, és úgy érzi, mintha Csodaországba csöppent volna.
Boldog, nyugodt, és a kis arca kisimult, látni, hogy hatalmas változáson ment keresztül.
Még hétvégén is menne iskolába, ha tehetné…
Közben kiderült, hogy az iskola nagyon ügyesen kezelte a válsághelyzetét, minimálisra csökkent az adóssága, és a tanév folyamán több új diák érkezett-és érkezik- folyamatosan.
Többek között a mi tizenhét éves fiunk is –aki látván, hogy kishúga milyen pozitív változáson ment keresztül- úgy döntött, hogy Ő is waldorfos diák lesz a hátralévő három és fél évben.
Mostantól a Waldorf  Gimnázium 10. osztályába jár, és rajta is észrevehető a változás.
Most, hogy nincs rajta a teljesítménykényszer, örömmel tanul, saját szavaival élve: életében először végre szeret iskolába járni. Új tanárait kedveli, az órák színesek , érdekesek.
Azt mondja, érzi, hogy itt VALÓBAN törődnek velük a pedagógusok, nem csak leadják az anyagot…
Számunkra pedig megnyugvás, hogy a most két éves pici lányunk számára is eldőlt már az iskolaválasztás, nem kell aggódnunk azon, hogy jól döntünk-e majd, ha eljön az idő.


Müller Mónika
 

***

Waldorfosok lettünk...

 

Egy anyuka vagyok aki azok közé sorakozik akik csupa csupa jót szeretne gyermekének. Két lányunk van és születésüktől kezdve segítjük őket őket, hogy beilleszkedjenek ebbe a fura világba. Nem könnyű!!!!
Nagyobbik lányunk, Sára 2009 szeptemberében belépett a Bartók iskola kapuján, tele kíváncsisággal és édeklődéssel!
Kapott szép nagy iskolatáskát, ami tele lett jó sok könyvvel. Nagyon kedves tanítónénije  és nagyon jó társai, barátai lettek.
Sárámról annyit érdemes tudni, hogy egy nagyon érzelmi alapokon fejlődő kislány és érzékeny a környezetében történő eseményekre. Tempója lassabb, mint korosztálybeli társai, gyakran elméláz és szeret ábrándozni, mint akár egy gyerek.
Az első félévben nekünk nagyon sokat kellett gyakorolnunk még napközi után ahhoz, hogy utolérjük az osztályt!
Sára mindezt szívvel - lélekkel tette és soha nem volt olyan mondata, hogy "anya ezt nem akarom". Írtunk, olvastunk, számoltunk, minden délután, nap mint nap. 
Nehezen mentek a betűk az icurka picurka vonal közé, de MEGCSINÁLTUK!
Nehezen ment a számolás,de MEGCSINÁLTUK!
Nehezen ment az olvasás,de MEGCSINÁLTUK! Nagyon sok MUNKA volt abban, hogy fél év kezdetére utolértük a többi társát!
Ekkor kedves barátnőm felhívta a figyelmemet arra, hogy van egy hely, ahol nem MEGCSINÁLNI hanem MEGSZERETNI lehet az iskolát! Egy-két hétig nem hittem és kifogásokat kerestem, csak hogy ne kelljen megnéznem ezt a csoda sulit!
Enikő adott nekem egy könyvet, amit én szépen az éjjeli szekrényemre rakva minden este néztem, de szinte csak legyintettem rá.....
Egyszer csak valami angyali sugallat jött -OLVASD EL, MIT VESZTESZ VELE!     Elolvastam, másnap mentem előadásra, pár nap múlva hoztam Sárát próbanapra, pár nap múlva ült a Waldorf iskola I.osztályában egy nagyon kedves tanítónéninél, aki első pillanattól kezdve elvarázsolta lányomat! Nem volt nehézség a váltásban, nem volt semmi lelki jel, hogy "anya valamit nem jól csináltá"l!  Sára nagyon szeret iskolába járni, felszabadult és fél év kihagyás után újra gyermek, újra belépett a tündérek világába és ÉL!  VIDÁM!  Ezalatt a pár hét alatt sokkal több mindent tanult és tapasztalt, mint a hagyományos követelményekkel teli iskolában! És az, hogy még nem tud literből kivonni decilitert szerintem nem óriási probléma, viszont megtanulja az értékeket, a kincseket az életet!  Azóta sokkal többet olvas, sokkal többet ír, sokkal többet színez és rajzol, mert nem kötelező és nem  ha kell, hanem ezt meg kell csinállni! Észre sem veszi és tanul! Ahhoz, hogy ez meglegyen kell egy Csoda és egy Hely  meg egy -két Tündér aki terelgeti a mi kis angyalkáinkat! Nagyon jó, hogy nem csak a gyermekek vannak együtt hanem mi szülők is egységben vagyunk. Még csak pár hete, hogy Waldorfos szülők vagyunk, de boldog vagyok ,hogy ide tartozunk és végre van egy hely ebben a rohanó világban, ahol mindenki fontos és mindenki számíthat a másikra !
Tudom, hogy aki most ezt a kis történetünket olvassa, talán választás előtt áll, hogy iskola, de melyik?
Annyit tudok javasolni, hogy mindenki a saját lelkére hallgasson és oda vigye a gyermekét, ahol még maradhat gondok és terhek nélküli gyermek, vidám lehet, nagyon sokat tanulhat és önfeledten töltheti napjait és érettségi előtt mi szülők azt kapjuk a lurkóinktól, hogy  "ANYA KÖSZÖNÖM, HOGY UTAT MUTATTÁL!!"

Andorka Mihályné
 

Kapcsolódó téma:
Diákjaink véleménye...
 



Küldje tovább ismerősének!

Vissza


netsol.hu