Waldorf Pedagógia

A szív, a kéz és a fej iskolája

A Waldorf Pedagógia Alapjai

A Waldorf-pedagógia a tanítóknak, nevelőknek olyan eszköztárat, neveléselméleti tudásanyagot ad a kezébe, amelyekkel a gyerekek természetes és egészséges fejlődését tudja támogatni, erősíteni. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk két nagyon fontos dolgot kell ismernie a pedagógusnak: a tanulók életkori sajátosságait és az adott kor fejlődési törvényszerűségeit. És hogy mitől is lettek a Waldorf intézmények a „a szív, a kéz és a fej” iskolái? Úgy, hogy itt egyaránt hangsúlyos a testi, lelki és szellemi adottságok fejlesztése, vagyis az egységes művészeti, gyakorlati és intellektuális képzés.

A Waldorf – pedagógia szellemi háttere az antropozófia

A Waldorf-pedagógia antropozófiai emberképe szerint az ember test, lélek és szellem hármas egysége. A Waldorf-pedagógia fejlődéspedagógia, mivel a gyermek testi-lelki-szellemi fejlődésének általános törvényszerűségeiből indul ki.

Azt vallja, hogy a gyermek első hét éve során a testi, a második hét éve során a lelki, míg a harmadik hét éve során a szellemi fejlődés dominál. Ez az iskoláskorra levetítve annyit jelent, hogy a serdülőkorig a gyermeket elsősorban az érzéseken keresztül lehet megközelíteni. 14 éves korig a gyermek a szépség világában él. Ezért is fektet oly nagy hangsúlyt a pedagógia a művészeti foglalkozásokra, valamint arra is, hogy az úgy nevezett intellektuális tárgyak oktatását is állandóan átszője a művészi jelleg.

A serdülőkortól aztán az ifjúság már egyre inkább alkalmassá válik az absztrakt gondolkodásra, s ekkor érik meg igazán a szigorúbban vett intellektuális nevelésre. Ebben a korban alakul ki a világnézet a mi megközelítésünkben, amikor a tanulókban meg kell szülessen a gondolat, hogy: a világ igaz. A haladás iránya, hogy a tanulmányok során egyesüljön a tudomány a művészet és a vallás.

A nevelés, mint művészet

 A Waldorf-pedagógia az embermegismerés szellemtudományos művészetéből indul ki. Emberneveléssel foglalkozó szociális művészet, mivel az ismeretanyag átadásán túlmenően olyan lelki és szellemi erők – pl. pontos megfigyelőképesség, kristálytiszta, de emellett szabad és önálló, kreatív gondolkodás, tolerancia, morális ítéletalkotó-képesség – kialakításán fáradozik, amelyek segítségével a gyermekből felnövekedett ifjú megtalálja a helyét a világban, s ezáltal harmóniában tud élni saját magával, valamint legszűkebb és legtágabb környezetével is.

Szociális, mivel úgy próbálja nevelni a gyermeket, hogy belőle a világ és a társadalom problémái iránt nyitott és érzékeny, a problémákra megoldást kereső és találó, és azok megoldásában aktív szerepet vállaló felnőtt váljék. Szociális olyan vonatkozásban is, hogy alapvetően az együttműködésre épít, a versenyszellem csak visszafogottan és a magasabb évfolyamokon jelenik meg.
Művészi, mivel a gyermekből minél teljesebb értékű embert kíván formálni. Ezen törekvését az teszi igazán nemessé és izgalmassá, hogy a földi körülmények között létező legbonyolultabb „anyaggal”, az emberrel kell dolgoznia, s célját csak akkor érheti el, ha a gyermekember testét, lelkét és szellemét egyaránt és egymással harmóniában fejleszti.

A tanár a munkáját önmagát meghaladóan úgy végzi, hogy a tanulók az intézményt elhagyva a Waldorf-pedagógia által legyen az észlelésében figyelmes, a szavaiban pontos, ítéletében önálló és tetteiben biztos.

Ki vagy te?

A Waldorf-pedagógiai legfontosabb pedagógiai eszköze a gyermek valódi lényének megismerésére irányuló szeretet. A Waldorf-tanárok olyan szellemi partnerként kezelik a gyermeket, a fiatalt, akiktől ők maguk is tanulni szeretnének. Olyan érzülettel közelítenek a gyermek felé, amely mögött a következő gondolat bujkál:

„Ki vagy Te? Szeretnélek megismerni, és segíteni Téged az utad megtalálásában.”

Ez a fajta gyerekszemlélet teszi aztán a pedagógiát egyúttal individuálissá is. Így születnek meg a személyre szabott szöveges bizonyítványok a részletes jellemrajzok a csodás művészi alkotások.

Waldorf-pedagógia a gyakorlatban

GY.I.K.

Mit jelent az Epochális oktatás?

A Waldorf iskolákban a közismereti tárgyak oktatása epochális, korszakos rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás idejében folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak a tanulók. Így lehetőség nyílik a tantárgyban való alapos elmélyülésre, valamint a gyerekek egyéni fejlődési ütemének figyelembe vételére. Az epochák sorrendjének tudatos megválasztásával a tanárok törekedhetnek az emlékezés-felejtés helyes ritmusának kialakítására.
Főoktatás
A főoktatás ritmusa, belső rendje és különböző tevékenységi formái elsősorban arra irányulnak, hogy a gyerekek saját maguk fedezzék fel a különböző ismereteket, ne pedig „készen”, kívülről kapják azokat. A főoktatás általában három részre tagolódik. Az első a ritmikus rész, melynek során a napkezdő rítusok és beszélgetés után különböző mozgások, ritmusok, versek, dalok és hangszerek segítségével a gyerekek többirányú fejlesztése zajlik. Ezek a ritmikus játékok és beszélgetések segítenek az egymásra figyelés képességeinek kialakításában is. A ritmikus rész ideje alatt a gyerekek lélekben is „megérkeznek az iskolába” és felkészülnek a koncentráltabb tanulásra. A második részben történik a hétköznapi értelemben vett tanulás, a füzetmunka: ismétlés, gyakorlás, új ismeretanyag, epochafüzetek készítése (ld. később). A főoktatást egy életkornak megfelelő mese, vagy történet zárja le (harmadik rész).

Ha nincs osztályzás, hogyan kap a szülő és a gyermek visszajelzést a munkájáról??

A Waldorf-pedagógia az értékelést a gyermek megismerésének és megértésének eszközeként fogja fel. Minél pontosabbak és átfogóbbak a tanár megfigyelései, annál mélyebben képes megérteni a gyermeket. A gyermeknek ez az alaposabb megértése elősegíti a gyermek pozitív fejlődését. Ideális körülmények között az értékelésnek az lehet a legfőbb eredménye, hogy a gyermek használható segítséget kap, és új fejlődési lehetőségek tárulnak fel számára. Az értékelés átalakulásokat eredményezhet a tanításban és a tanulásban egyaránt.
Az értékelésnek két szintje van: az egyik a tanár folyamatos megfigyeléseiből alakul ki, a másik pedig a formális visszajelzésekből. A tanár által folyamatosan végzett megfigyelések kiterjednek a gyermek napi iskolai tevékenységére, munkájára, szociális kapcsolataira, órai jelenlétére, otthoni feladatainak elvégzésére, a vele kapcsolatos szokatlan jelenségekre – atipikus magatartás, otthoni vagy szociális krízisek, betegségek.
Az általános jellemzés mellett a gyermekek sok elvégzett munkájukhoz értékelést kapnak. Ez a visszajelzés az első iskolai években még szóbeli formában történik, a középtagozattól (5. osztálytól) kezdve viszont megjelennek az írásbeli értékelések különböző formái: például néhány soros írásbeli visszajelzés az adott munkáról, pontszámokkal vagy százalékban megadott értékelés.
Az osztálytanító évközi megfigyeléseiből származó jegyzeteket a szaktanárok kiegészítik a gyermek szakórákon nyújtott teljesítményével. Az év során összegyűlt észrevételeket az osztálytanító és a szaktanárok összegzik a gyermek év végi bizonyítványában. Ez 1-12. osztályig szöveges bizonyítvány, melyet alsóbb évfolyamokon kizárólag a szülők, később a gyerekek, fiatalok számára is írnak a tanárok. A gyerekek 1-8. évfolyamon az osztálytanítótól egy olyan bizonyítványverset kapnak, melyben képszerűen, a verselés eszközeivel megjelennek az adott tanévben tapasztalt jellemzőik és a lehetséges fejlődési irányok. Ezt a verset a következő tanévben minden diák hetente egyszer elmondja az osztály előtt lehetőség szerint a hét azon napján, amelyiken született.

A Waldorf-pedagógia a gyermekben szunnyadó képességek szabadon történő kibontakoztatására törekszik. Ennek érdekében egy belső vágyat próbál kiépíteni a gyermekben, amely őt végül saját, szabad akaratából sarkallja a világ megismerésére. A külső motivációt lehetőség szerint kerüli, ezért tartózkodik a középiskola utolsó éveit leszámítva pl. az osztályozástól is.

Kapnak a gyerekek házi feladatot?

A Waldorf iskolában – különösen az alsóbb évfolyamokon – hagyományosan nincs, vagy kevesebb és másmilyen házi feladat van, mint más iskolákban. A gyermeknek – ahogy a felnőttnek is – szüksége van arra, hogy a munka és a pihenés időszakai kiszámítható módon, napi, heti, évi ritmusban, viszonylagos állandóságban váltsák egymást. A délelőtti, iskolában, intenzív munkával töltött idő után a délután alapvetően a pihenés, ellazulás, a délelőtt átéltek lelki feldolgozásának időszaka kell legyen. Ez életkortól függően alvást, játékot, olvasást, házimunkát, barátokkal való találkozást jelent. A másik fő szempont az, hogy a pihenéssel töltött délután és az egészséges, jó alvás során a délelőtt megszerzett ismeretek, tapasztalatok „fel- illetve átdolgozódnak” a gyerekekben, és másnapra már más minőségben, „sajátunkká válva” tudják felidézni azokat a tanítójuk segítségével. A következő napi főoktatás erre az új minőségű tudásra épülhet rá.
A felsőbb osztályokban már egyre nagyobb szükségét érezzük a házi feladatoknak. Tanárnak és szülőnek – már a gyerekek bevonásával – a lehető legjobb döntést kell meghozni az házi feladatokkal kapcsolatban.

Tényleg nem használnak tankönyveket? Akkor miből tanulnak?

A Waldorf iskolákban hagyományosan és alapvetően nem használnak nyomtatott tankönyveket. A diákok 12 évig maguk készítik saját „tankönyvüket” az osztálytanító, majd az epochaadó szaktanárok vezetésével. Ennek fizikai formája alsóbb évfolyamokon a nagyalakú, sima, viszonylag vastag lapú „epocha füzet”, felsőbb évfolyamokon esetleg valamilyen módszerrel később „bekötött” különálló lapok.
Nincs előre megadott, „kőbe vésett” „tudásanyag”; a könyv tartalmát a tanár maga alkotja meg a gyerekek életkora, igényei és a saját kutatásai, illetve az osztállyal közös munkája alapján. Így ez egy élőbb szöveg lesz, mint a hagyományos tankönyveké. Az, hogy a gyerekek jó minőségű rajzokat, ábrákat készítenek, elmélyíti bennük az adott témát és fejleszti művészi kifejező készségüket.
Felsőbb osztályokban elfordul a hagyományos tankönyvek használata is.

Az osztálytanító, osztálykísérő, tutor...kik ők?

A Waldorf-pedagógia minden eszközét és módszerét szigorúan alárendeli pedagógiai céljainak és a gyermeki fejlődés törvényszerűségeinek. Mivel a serdülőkorig a gyermeknek követendő emberi tekintélyre van szüksége, ezért létrehozta az osztálytanítóság intézményét. Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyermekeket és a lehető legtöbb tantárgyat tanítja is nekik. Ezzel az általánosan művelt emberfő példáját is szolgáltatja, hiszen a gyerekek megtapasztalhatják, hogy egy átlagos szinten mennyiféle tudás belefér egy emberbe. Ráadásul a gyermekek olyan közösségben bontakozhatnak ki egészségesen a legteljesebb mértékben, amelyet ritmus és állandóság határoz meg. Ebben megbízható támasz számukra egy felnőtt, aki 8 éven át kíséri őket, és  tanítja a lehető legtöbb tantárgyat. Eközben alaposan megismeri tanítványai individuális képességeit, és erősségeikre építve korrigálhatja gyengeségeiket.

A felső tagozatban (gimnázium) már a szakmai tekintélyé a főszerep, ekkor minden tárgyat szaktanárok oktatnak. Osztálykísérők állnak a tinédzserek mellett, akik jelen vannak az ifjúság életében, amikor arra konkrét igény mutatkozik. Választhatnak a tanulók személyes Tutort is, akivel a kor jellegzetes megpróbáltatásait könnyebben átvészelhetőnek találják.

Miért nincs évismétlés?

A buktatásnak azért nincs értelme, mert a Waldorf pedagógia messzemenően a mit? mikor ? hogyan? elvére épít, a tanulók mindenkori fejlődési szakaszaihoz igazodik és a gyakorlatban is életközeliségre törekszik. Teljesen fölösleges lenne még egyszer ugyanazon a folyamaton, ugyanazokon a feladatokon  végigmenni. Ha egyes diákok teljesítménye elmarad a többiekétől vagy az elvárhatótól, attól még ugyanabban a közösségben maradnak, ami biztonságot ad a gyermeknek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy később ezeket a lemaradásokat behozzák, sőt van, hogy egyes területeken élre törnek.
Mivel hozzászoktak, hogy nem külső kényszer miatt kell készülni, tanulni, teljesíteni, hanem jól szerepelni önmagáért is értékes és jó érzés, belső szükségletté válik a készülés. Megszületik bennük az egészséges érdeklődés a világ iránt és a belső erő, amivel képesek a napi rutint elvégezni anélkül, hogy ezért különösebb dicsőség vagy elmarasztalás járna.
A fejlődés alapja nem a teljesítménykényszer hanem az egészséges belső hajtóerő, ami maga a motiváció.

Megbirkóznak a diákok a hideg valósággal, ami a nagybetűs életben fogadja őket?

Németországban és Angliában, ahol több mint 80 éve működnek Waldorf iskolák, a gyakorlat azt mutatja, hogy sikeresek a továbbtanulásban, és a legkülönbözőbb szakmákban helyezkednek el. Ennél is lényegesebb, hogy a külföldi felmérések szerint nincs köztük munkanélküli. Egyes felsőoktatási intézmények kifejezetten nagyra becsülik a Waldorfos diákokat, hiszen egy olyan intézményben, ahol a kisgyermek kortól kezdve nem csak az intellektuális képességeket veszi igénybe, kifejlődnek olyan kulcsfontosságú minőségek, mint pl. a csoportmunkára való készség, a kreativitás, a folyamatokban való gyakorlati gondolkodás képessége, magas fokú érzelmi intelligencia és szociális érzékenység.. Ezek a tulajdonságok pozitívan befolyásolják az életben való helytállás, megfelelés, de az önálló döntésképesség kialakulását is.

Igaz, hogy a Waldorf iskolákban a gyerekeknek mindent szabad?

Ez a tévhit onnan ered, hogy Waldorf iskolákat külföldön szabad iskoláknak is szokták nevezni. Ezen kívül az a filozófiai háttér, ami a pedagógia alapja, „a szabadság filozófiájaként” került be a köztudatba. A gondolat lényege, hogy minden szellemi irányzatnak függetlennek kell lennie az adott kor társadalmi, politikai,gazdasági folyamataitól, elvárásaitól. A nevelői szabadságot is hangsúlyozza: nem kívülről megállapított követelményeket, önkényesen meghatározott programokat kell a gyermekekbe táplálni, hanem az élet és az azt tükröző gyermeki természet leírásán alapuló fejlődési törvényszerűségeket kell figyelembe venni.
A Waldorf tanárnak a nevelés művészévé kell válnia. Az alsó tagozaton egy szeretetteljes,  tekintélyen alapuló viszony jellemzi a diák-tanár kapcsolatot. Később a tanulóknak meg kell tapasztalniuk a szigorú határokat, majd a kiemelkedő szaktudás elismerésére alapozva, a felnövekvő gyermekek fejlődésével együtt változtatva a kapcsolatot, tanár és diák eljutnak egymás megismeréséig, tiszteletéig.

Fizetős a Waldorf-iskola?

A Waldorf – iskolák a legjobb gazdálkodás mellett is rá vannak utalva a szülői adományokra. Miután a szülők beszélgetések keretében megismerték az iskola gazdasági helyzetét, tájékoztatást kaptak az aktuális tanév költségvetéséről, a családok maguk állapítják meg hozzájárulásuk összegét úgy, hogy egyfelől az iskola működésének szükségleteit, másfelől saját anyagi lehetőségeiket is figyelembe veszik. Így kialakul egy olyan közösség, melynek minden tagja egyenlő mértékben, a saját tehetősségének függvényében támogatja gyermeke oktatását, ezzel az intézmény stabil működtetését, felelősséget vállalva és hordozva az iskola további fennmaradásáért, fejlődéséért, további sorsa alakulásáért. Alapelv: egyetlen gyermeket sem utasítunk el anyagi okok miatt!

X